2011. június 3., péntek

Íjászat a Kiskanizsai Általános Iskola 2. osztályával

Péntek délután csepergős időre ébredtünk, reméltük, hogy délutánra nem lesz eső. Így is lett. Amúgy a hétköznapi pénteket az tette különlegessé, hogy a Kanizsa Íjász Egyesületet Kocsis Anikó osztályfőnök meghívta a családi napjukra. Örömmel mentünk, hiszen már tavaly is felmerült egy kis íjászat lehetősége, de elment az idő és az íjászat elmaradt.


A gyerekek már messziről kiabálták: „íjáász, íjáász!”. Azután megbeszéltük mit szabad, mit nem, közben a szülők is körbevettek bennünket. A gyerekek aktívan és fegyelmezetten próbálkoztak az íjakkal. Egy óra elteltével kezdtek elfáradni, a szülők pedig felélénkülni. Egyre merészebben lőttek, bennünket kérdésekkel, a célokat valódi nyílzáporral árasztották el. Ahogy kell, az elején fölé, majd pár lövés után - megérezve a húzás – tartás - oldás ritmusát - a tábla közepét kezdték egyre gyakrabban eltalálni.

A hogyan kell célozni kérdésre, mint mindig, most is viszonylag tartalmas választ adtunk: nem nagyon kell, nem is nagyon lehet, ez nem célzó sport. Finoman érezni kell a cél helyét, a vesszőt és magadat. Ezt némi kétellyel nyugtázva, töretlenül lőttek tovább.

A jó hangulatban elszaladt az idő, a gyerekek készültek haza, így befejeztük az íjászatot és lezártuk a családi napot.
Még találkozunk!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése