A marcali Boronkai Íjász Egyesület az első pályaíjász versenyét neves íjászok, európa-bajnokok és világklasszisok részvételével rendezte meg. A versenyt megtisztelték a közelmúltban, a 3D világbajnokságon második helyezett magyar csapat tagjai és egyéni versenyzői.
Az időjárás az erős szél miatt nem kényeztetett bennünket, mégsem lehetett panasz a novemberi tizenöt fokra.
A tiszta időben kezdődő verseny előtt könnyed beszélgetős jövés-menéssel, melegítéssel töltötték az időt a résztvevők. Sokan kihasználták az alkalmat, hogy gratuláljanak a világbajnokságon remekül szereplő magyar csapatnak, akik mérhetetlen szerénységgel nyugtázták a lelkes, elismerő szavakat.
A verseny a normál koncentrált mederben folyt, két menetben hetvenkét lövést adtak le az íjászok félórás szünettel. A lassan vastagodó felhők az utolsó két sorozatra már bőven szórták az esővé erősödő permetet, valamicskét nehezítve az eredmények rögzítését.
A pályaíjászat a pontosságról, az egyformaságról, a kitartásról szól. Jól mérhető az íjász fizikai, mentális állapota. Sokan szeretik, igazi átjárót nyújt a különböző íjász szakágak között.
A Kanizsa Íjász Egyesület tagjai ebben a szakágban sem vallottak szégyent, hiszen tizenegy nevezőjük közül nyolcan éremmel térhettek haza.
Eredmények:
Csingerné Berta Judit (TB arany)
Férfi
Hermánn István (TB arany)
Németh Gábor (TB bronz)
Sipos Sándor (LB ezüst)
Marits Bálint (HU ezüst)
Kovács Szilárd (HU bronz)
Pintér Péter (CU ezüst)
Kósa Máté (Gyermek HU arany)
... csinálunk magunknak egy másikat! Hirtelenjében igazi szabványos pályát sikerült felállítani. Ma a lúd, a borz, az őz és egy vadkan volt a társaságunk. Azt mondja a szabályzat, hogy a céloknak néggyel oszthatónak kell lennie! Ezt maradéktalanul teljesítettük! A közelebbi célokat jobban kíméltük, a távolabbiak "kaptak rendesen", igaz egy távolságon túl, a lövések után inkább a vesszőkereséssel töltöttük az idő nagy részét.
